[ Pobierz całość w formacie PDF ]
A lélek-bestiák eltqntek. Komoly erQfeszítésembe került, hogy oldalra fordítsam a fejem és a fqben fekvQ Madawc-ra nézzek. A teste görcsösen rángatózott, véres hab lepte ajkait. A keresztesviperák halálos egy bestiák. ErQsebb voltam, mint öt évvel ezelQtt, de ez alatt az idQ alatt semmiféle képzésben nem részesültem. Ha nincs a méreg, Madawc talán megölt volna. De az is lehet, hogy nem. Az átok megszqnt, tisztának és szabadnak éreztem magam. Azt hittem diadalittas leszek; ehelyett csak egyszerq megkönnyebbülést éreztem, és hatalmas, üres szomorúságot. Egy hang bejelentette, hogy a küzdelemnek vége és Alatir a gyQztes. Kezeket éreztem magamon, meztelen testemre egy köpenyt terítettek, gyógyító mágia és tea melegét éreztem. *** A hajnal elsQ fényei pihenten és gyógyultan találtak egy hálószobában, ami ezelQtt Madawc-é volt. Meltaan-i törvények szerint ez most már mind hozzám tartozott, az apám földjei, amit elvettek és Madawc birtokai is, mivel egyetlen nemesi származású nQ sem volt hajlandó feleségül menni hozzá, a Lord pedig sose vette a fáradságot, hogy kijelöljön egy örököst a sok fattya közül. Kopogtattak az ajtón és a kapitány lépett be a szobába a zsoldossal, aki a kisfiút hozta az udvarba. Mindketten féltérdre ereszkedtek. - ÚrnQm - szólalt meg a kapitány , van valamilyen feladata számunkra? Még van néhány hét hátra a szerzQdésünkbQl, ami most már önhöz tartozik, ha úgy óhajtja. - Vannak Qrök az ajtóm elQtt? kérdeztem. - Igen, úrnQm válaszolt a fiatalabb férfi , néhányan az elhunyt Lord barátai közül nem igazán örülnek a párbaj kimenetelének. Erre elmosolyodtam. - Lord Trahern még mindig az udvarban van? - Nem, úrnQm, nincs. Figyelmen kívül hagytam a kapitányt és a másik férfihoz fordultam. - Hogy hívnak? - Kardpárja Kendrick vagyok. - Mostantól Kendrick kapitány vagy. A másik kapitány hadarni kezdett, de a szavába vágtam. - Azt akarom, hogy tqnj innen és többet vissza se gyere. Vidd a másik négyet is, aki tegnap veled lovagolt. Valamit láthatott a szememben, amitQl elmúlt a vitatkozós kedve. Mereven meghajolt és elhagyta a szobát. - Nos, kapitány, milyen régen ment el Trahern? - Csupán percekkel ezelQtt, úrnQm. - Akkor vegyél magad mellé annyi embert, amennyinek szükségét érzed, és találd meg. Foszd meg a parasztfiútól, akit múlt éjjel kapott. Gyógyítsák meg és vigyék haza a gyereket. A családja kapjon kárpótlásul egy aranyat. - Igen, úrnQm. mondta mosolyogva. - Szabadítsátok ki a többieket is. Mostantól ezek az emberek hozzám tartoznak, és az enyéimet senki nem bánthatja. Senki. Széles vigyorral az arcán hajolt meg. - Minden úgy lesz, ahogy óhajtja, Lord-ölQ Alatir. - Lord-ölQ? kérdeztem. 73 - Igen, úrnQm, a múlt éjszaka óta. - Menj, Kendrick. MielQtt kilépett volna az ajtón utána szóltam. Van néhány elintézetlen ügyem, amik miatt távol leszek talán holnapig is. De mire visszajövök, elvárom, hogy minden úgy legyen, ahogy kértem. - Tudatni fogom a vár személyzetét a távollétérQl, ezután mindent úgy fogok tenni, ahogy óhajtotta. Meghajolt, majd elment. A nyitott ablaknál álltam és éreztem, ahogy az Qszi szél végigtáncol a bQrömön. Régi megszokott alakomat vettem föl és az ég felé vettem utam szürke szárnyaimon. *** Leszálltam a tó sötét vizére és Gyldan-t kerestem. Nem maradhattam tovább a rajjal, túl sok mindenre emlékeztem, de megígértem, hogy rendesen elbúcsúzom tQle. A partról hívott, hangja jól megkülönböztethetQ volt a többiekétQl. Odaúsztam hozzá és felugrottam, ki a füves partra. Szerettem Qt, függetlenül attól, hogy milyen alakot vettem fel. Lúd módra megöleltük egymást, nyakunkat és csQrünket összeérintettük. Hogy hagyhattam magára? És hogyan vihetném magammal? Elhátrált tQlem, és láttam, hogy mágia csillámlik körülötte, mint egy ezüst zápor. A raj ijedt kiáltásokkal felébredt és a biztonságot nyújtó ég felé repült. Néztem Gyldan-t, ahogy az alakja megváltozik, lassan tette ugyan, de a mágiája erQs volt és magabiztos. ElQttem hevert meztelen férfiként, sápadt bQrrel, fehér, holdfényszínq hajjal. A szeme olyan koromfekete volt, hogy a pupillái eltqntek benne. Mély, dallamos hangja a rohanó szél és a szárnyak szabadságával volt teli. - Láttam, hogyan változtál át. Emberi alakomban álltam mellette, sírtam. Kezével végigsimított új testén. - Madárként nem követhettelek, de emberként& Letérdeltem és homlokon csókoltam. - Nem vagy ember. Megragadta a kezemet. - A párod vagyok. Követni foglak, bármilyen alakot is vegyél fel. *** A napfelkelte egymás karjaiban talált bennünket, megismertük egymást, ahogyan csak egy nQ és egy férfi teheti. KésQbb Gyldan zihálva feküdt mellettem, szeme ártatlansággal telin nézett rám. Mennyi mindent kell még tanulnia. Kitörölhetném az emlékezetébQl a varázslatok képét, az enyémét és az övét. Itt hagyhatnám, úgy ahogy találtam. Ujjheggyel végigsimítottam verítéktQ síkos testén. Megborzongott. - Gyldan a neved, az enyém pedig Alatir. A neveket ízlelgette emberi nyelvén. - Gyldan, Alatir. Szép nevek? - Igen, azt hiszem igen. Felálltam. Gyere, a malomban menedékre lelhetünk mára. Ott majd adnak ruhát és ételt. Bólintott. Segítettem neki megállni bizonytalan lábain. Kézenfogva vezettem végi a csapáson, amin a gyerekek jöttek, hogy a ludakat etessék. Mindketten reszkettünk a sápadt Qszi napfényben. Tollak nélkül jóval hqvösebb volt. 74 Varázslók háza Ez is egy olyan történet, melyben a házvezetQi képességek sokkal fontosabbak a mágikusaknál. Nekem semmi tehetségem a háztartás megszervezéséhez. Még egy icipici se. Az évek során rájöttem, hogy a fQzés, takarítás és a káoszból való rendteremtés a legmagasabb rendq képességek közé tartoznak. Egy másfajta világszemlélet, majdnem az ellenkezQje annak a szórakozott mqvész dolognak, amivel én is rendelkezem. Nem cserélném el azt, aki, és ami vagyok, de néha, amikor alkalmam nyílik bepillantani abba a másfajta gondolkodásmódba, eltqnQdöm, milyen jó is lenne. De én a leghatározottabban egyike vagyok azon varázslóknak, akik csak rumlit és a még több munkát csinálnak Rudelle-nek. Rudelle gyakorlatias nQ volt. A tény, hogy egy varázslóhoz ment feleségül, mit sem változtatott ezen, habár Gyógyfqmágus Trevelynnel kötött házassága a lehetQ leggyakorlatiatlanabb dolog volt, amit valaha tett. Férje, akárcsak az astranthian-iak többsége, magas volt. Szeme színe, mint Vörösmellq tojásai, haja pedig szQke, mint a kora nyári kukorica selyem. Rudelle tudta, hogy Q maga nem egy nagy szépség. Sqrq, hullámos, derékig érQ haja csupán az Qszi levelek barna színét idézte. Hosszú fonatban viselte, amit koronaként a feje tetejére halmozott. Szeme egyszerq barna volt, mint a polírozott tölgy. Nem volt magas sem, viszont telt idomai sok férfinak voltak a kedvére. Jó szakács volt és szerette a tisztaságot, gyakran és szívbQl nevetett, de a nyelve bizony éles volt. Bátyjai hamar megtanulták, hogy nem éri meg tréfát qzni belQle. Fogalma sem volt hát, hogy a magas, szQke idegen miért kérte meg a kezét. És csodálkozva vette észre, hogy a férfi szeme szerelemtQl csillog, valahányszor ránéz. Tisztában volt vele, hogy Q lesz az egyetlen mágia-nélküli egy varázslókkal teli házban. Trevelyn a legidQsebb testvérei közt, ezért Q fogja örökölni a családi házat. A család varázs boltja már most is az Q gondjaiba tartozott, így a szülei szabadon dolgozhattak tovább mágikus kutatásaikon. Tehát Rudelle és férje együtt fognak élni a férfi szüleivel, két húgával és öccsével. Mindegyikük varázstudó. Rudelle fog fQzni, takarítani és segíteni a bolt felügyeletében. Kövér gyerekeit nevelgeti majd és gondoskodik saját magáról egy mágiával teli házban. Bátyjai Qrültnek tartották, mikor megmondta nekik, hogy keresztül fog hajózni az Astrantha [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |