[ Pobierz całość w formacie PDF ]

A lélek-bestiák eltqntek. Komoly erQfeszítésembe került, hogy oldalra fordítsam a fejem és
a fqben fekvQ Madawc-ra nézzek. A teste görcsösen rángatózott, véres hab lepte ajkait. A
keresztesviperák halálos egy bestiák.
ErQsebb voltam, mint öt évvel ezelQtt, de ez alatt az idQ alatt semmiféle képzésben nem
részesültem. Ha nincs a méreg, Madawc talán megölt volna. De az is lehet, hogy nem.
Az átok megszqnt, tisztának és szabadnak éreztem magam. Azt hittem diadalittas leszek;
ehelyett csak egyszerq megkönnyebbülést éreztem, és hatalmas, üres szomorúságot.
Egy hang bejelentette, hogy a küzdelemnek vége és Alatir a gyQztes. Kezeket éreztem
magamon, meztelen testemre egy köpenyt terítettek, gyógyító mágia és tea melegét éreztem.
***
A hajnal elsQ fényei pihenten és gyógyultan találtak egy hálószobában, ami ezelQtt
Madawc-é volt. Meltaan-i törvények szerint ez most már mind hozzám tartozott, az apám
földjei, amit elvettek és Madawc birtokai is, mivel egyetlen nemesi származású nQ sem volt
hajlandó feleségül menni hozzá, a Lord pedig sose vette a fáradságot, hogy kijelöljön egy
örököst a sok fattya közül.
Kopogtattak az ajtón és a kapitány lépett be a szobába a zsoldossal, aki a kisfiút hozta az
udvarba. Mindketten féltérdre ereszkedtek.
- ÚrnQm - szólalt meg a kapitány  , van valamilyen feladata számunkra? Még van néhány
hét hátra a szerzQdésünkbQl, ami most már önhöz tartozik, ha úgy óhajtja.
- Vannak Qrök az ajtóm elQtt?  kérdeztem.
- Igen, úrnQm  válaszolt a fiatalabb férfi  , néhányan az elhunyt Lord barátai közül nem
igazán örülnek a párbaj kimenetelének.
Erre elmosolyodtam.
- Lord Trahern még mindig az udvarban van?
- Nem, úrnQm, nincs.
Figyelmen kívül hagytam a kapitányt és a másik férfihoz fordultam.
- Hogy hívnak?
- Kardpárja Kendrick vagyok.
- Mostantól Kendrick kapitány vagy.
A másik kapitány hadarni kezdett, de a szavába vágtam.
- Azt akarom, hogy tqnj innen és többet vissza se gyere. Vidd a másik négyet is, aki tegnap
veled lovagolt.
Valamit láthatott a szememben, amitQl elmúlt a vitatkozós kedve. Mereven meghajolt és
elhagyta a szobát.
- Nos, kapitány, milyen régen ment el Trahern?
- Csupán percekkel ezelQtt, úrnQm.
- Akkor vegyél magad mellé annyi embert, amennyinek szükségét érzed, és találd meg.
Foszd meg a parasztfiútól, akit múlt éjjel kapott. Gyógyítsák meg és vigyék haza a gyereket.
A családja kapjon kárpótlásul egy aranyat.
- Igen, úrnQm.  mondta mosolyogva.
- Szabadítsátok ki a többieket is. Mostantól ezek az emberek hozzám tartoznak, és az
enyéimet senki nem bánthatja. Senki.
Széles vigyorral az arcán hajolt meg.
- Minden úgy lesz, ahogy óhajtja, Lord-ölQ Alatir.
- Lord-ölQ?  kérdeztem.
73
- Igen, úrnQm, a múlt éjszaka óta.
- Menj, Kendrick.  MielQtt kilépett volna az ajtón utána szóltam.  Van néhány elintézetlen
ügyem, amik miatt távol leszek talán holnapig is. De mire visszajövök, elvárom, hogy minden
úgy legyen, ahogy kértem.
- Tudatni fogom a vár személyzetét a távollétérQl, ezután mindent úgy fogok tenni, ahogy
óhajtotta.  Meghajolt, majd elment.
A nyitott ablaknál álltam és éreztem, ahogy az Qszi szél végigtáncol a bQrömön. Régi
megszokott alakomat vettem föl és az ég felé vettem utam szürke szárnyaimon.
***
Leszálltam a tó sötét vizére és Gyldan-t kerestem. Nem maradhattam tovább a rajjal, túl sok
mindenre emlékeztem, de megígértem, hogy rendesen elbúcsúzom tQle.
A partról hívott, hangja jól megkülönböztethetQ volt a többiekétQl. Odaúsztam hozzá és
felugrottam, ki a füves partra. Szerettem Qt, függetlenül attól, hogy milyen alakot vettem fel.
Lúd módra megöleltük egymást, nyakunkat és csQrünket összeérintettük. Hogy hagyhattam
magára? És hogyan vihetném magammal?
Elhátrált tQlem, és láttam, hogy mágia csillámlik körülötte, mint egy ezüst zápor. A raj ijedt
kiáltásokkal felébredt és a biztonságot nyújtó ég felé repült. Néztem Gyldan-t, ahogy az alakja
megváltozik, lassan tette ugyan, de a mágiája erQs volt és magabiztos.
ElQttem hevert meztelen férfiként, sápadt bQrrel, fehér, holdfényszínq hajjal. A szeme olyan
koromfekete volt, hogy a pupillái eltqntek benne. Mély, dallamos hangja a rohanó szél és a
szárnyak szabadságával volt teli.
- Láttam, hogyan változtál át.
Emberi alakomban álltam mellette, sírtam.
Kezével végigsimított új testén.
- Madárként nem követhettelek, de emberként&
Letérdeltem és homlokon csókoltam.
- Nem vagy ember.
Megragadta a kezemet.
- A párod vagyok. Követni foglak, bármilyen alakot is vegyél fel.
***
A napfelkelte egymás karjaiban talált bennünket, megismertük egymást, ahogyan csak egy
nQ és egy férfi teheti. KésQbb Gyldan zihálva feküdt mellettem, szeme ártatlansággal telin
nézett rám. Mennyi mindent kell még tanulnia. Kitörölhetném az emlékezetébQl a varázslatok
képét, az enyémét és az övét. Itt hagyhatnám, úgy ahogy találtam. Ujjheggyel végigsimítottam
verítéktQ síkos testén. Megborzongott.
- Gyldan a neved, az enyém pedig Alatir.
A neveket ízlelgette emberi nyelvén.
- Gyldan, Alatir. Szép nevek?
- Igen, azt hiszem igen.  Felálltam.  Gyere, a malomban menedékre lelhetünk mára. Ott
majd adnak ruhát és ételt.
Bólintott. Segítettem neki megállni bizonytalan lábain. Kézenfogva vezettem végi a
csapáson, amin a gyerekek jöttek, hogy a ludakat etessék. Mindketten reszkettünk a sápadt
Qszi napfényben. Tollak nélkül jóval hqvösebb volt.
74
Varázslók háza
Ez is egy olyan történet, melyben a házvezetQi képességek sokkal fontosabbak a
mágikusaknál. Nekem semmi tehetségem a háztartás megszervezéséhez. Még egy icipici se. Az
évek során rájöttem, hogy a fQzés, takarítás és a káoszból való rendteremtés a legmagasabb
rendq képességek közé tartoznak. Egy másfajta világszemlélet, majdnem az ellenkezQje annak
a szórakozott mqvész dolognak, amivel én is rendelkezem. Nem cserélném el azt, aki, és ami
vagyok, de néha, amikor alkalmam nyílik bepillantani abba a másfajta gondolkodásmódba,
eltqnQdöm, milyen jó is lenne. De én a leghatározottabban egyike vagyok azon varázslóknak,
akik csak rumlit és a még több munkát csinálnak Rudelle-nek.
Rudelle gyakorlatias nQ volt. A tény, hogy egy varázslóhoz ment feleségül, mit sem
változtatott ezen, habár Gyógyfqmágus Trevelynnel kötött házassága a lehetQ
leggyakorlatiatlanabb dolog volt, amit valaha tett.
Férje, akárcsak az astranthian-iak többsége, magas volt. Szeme színe, mint Vörösmellq
tojásai, haja pedig szQke, mint a kora nyári kukorica selyem.
Rudelle tudta, hogy Q maga nem egy nagy szépség. Sqrq, hullámos, derékig érQ haja csupán
az Qszi levelek barna színét idézte. Hosszú fonatban viselte, amit koronaként a feje tetejére
halmozott. Szeme egyszerq barna volt, mint a polírozott tölgy. Nem volt magas sem, viszont
telt idomai sok férfinak voltak a kedvére. Jó szakács volt és szerette a tisztaságot, gyakran és
szívbQl nevetett, de a nyelve bizony éles volt. Bátyjai hamar megtanulták, hogy nem éri meg
tréfát qzni belQle.
Fogalma sem volt hát, hogy a magas, szQke idegen miért kérte meg a kezét. És csodálkozva
vette észre, hogy a férfi szeme szerelemtQl csillog, valahányszor ránéz.
Tisztában volt vele, hogy Q lesz az egyetlen mágia-nélküli egy varázslókkal teli házban.
Trevelyn a legidQsebb testvérei közt, ezért Q fogja örökölni a családi házat. A család varázs
boltja már most is az Q gondjaiba tartozott, így a szülei szabadon dolgozhattak tovább
mágikus kutatásaikon.
Tehát Rudelle és férje együtt fognak élni a férfi szüleivel, két húgával és öccsével.
Mindegyikük varázstudó. Rudelle fog fQzni, takarítani és segíteni a bolt felügyeletében.
Kövér gyerekeit nevelgeti majd és gondoskodik saját magáról egy mágiával teli házban.
Bátyjai Qrültnek tartották, mikor megmondta nekik, hogy keresztül fog hajózni az Astrantha [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • dudi.htw.pl
  • Linki
    Powered by wordpress | Theme: simpletex | © To, co siÄ™ robi w łóżku, nigdy nie jest niemoralne, jeÅ›li przyczynia siÄ™ do utrwalenia miÅ‚oÅ›ci.
    f="cartland+barbara+w+ramionach+ksiC384C299cia.php">Cartland Barbara W ramionach ksić™cia
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • pikiel.htw.pl
  • Powered by wordpress | Theme: simpletex | © To, co siÄ™ robi w łóżku, nigdy nie jest niemoralne, jeÅ›li przyczynia siÄ™ do utrwalenia miÅ‚oÅ›ci.