[ Pobierz całość w formacie PDF ]
bizonyult volna. Eva Maria legnagyobb megkönnyebbülésére ebben a pillanatban megjelent az ápolónQ, és jelentette, hogy Rodenberg úr felébredt, beszélni óhajt Mertens úrral, a nagyságos kisasszonyt pedig arra kéri, hogy egy pillanatra Q is menjen be hozzá. Miközben Arthur Mertens szorosan a nyomában belépett a betegszobába, a lánynak megint olyan érzése támadt, hogy ez az ember veszélyes rá. Georg Rodenberg már párnáira támaszkodva ült az ágyban. Szép volt odakint, Eva Maria? kérdezte az unokájától. Gyönyörq, nagyapa! Hoztam egy csokor nárciszt. Nézd, milyen szép! Azt hiszem, idén ezek az utolsó szálak. Kár, mert tudom, mennyire szereted ezt a virágot. Az ablakhoz teszem, hogy láthasd. Nem rakom az ágyadhoz, mert esetleg zavarna az erQs illat. A beteg beszívta a virág illatát. Nárciszok június elején! Igazán szépek. Köszönöm, Eva Maria. Igen, légy szives, tedd az ablakba a csokrot! Jó reggelt, Arthur! Milyen hírekkel érkeztél? Mertens az idQs férfi fölé hajolt, és mély érzelmeket mutatva megsimogatta a kezét. Jó reggelt, drága apósuram! Fontos ügyekben jöttem, amelyekben nem szívesen döntenék egyedül. Legnagyobb örömömre úgy látom, hogy ma megint frissebben és egészségesebben tekintesz a világra. A szemed is sokkal tisztább. Az öregúr elmosolyodott. Annyira azért nem tiszta, hogy pápaszem nélkül is láthassam az arcodat. Kérlek, add ide az okulárémat, Eva Maria. A lány közben vázába rendezte, és az ablak melletti asztalkára állította a nárciszokat. Nagyapja kérésére gyorsan odavitte neki a szemüveget, és feltette az orrára, majd gondoskodón még egyszer elrendezte mögötte a párnákat. Az öregúr bólintással köszönte meg fáradozását. Most már magamra hagyhatsz Arthur bácsival, gyermekem. Mertens bágyadt mosollyal nézett unokahúgára. Szinte már élvezet lehet betegnek lenni, drága papa, ha az embernek olyan kedves ápolója van, mint Eva Maria. Georg Rodenberg egyetértQen bólintott, és gyengéd pillantást vetett az unokájára. Miután a lány távozott, a két úr hozzálátott az üzleti ügyek megtárgyalásához. MeglepQen hamar végeztek. Komoly segítségem és támaszom voltál az utóbbi idQben, Arthur mondta aztán az idQs úr, Mindent az én szellememben intéztél. Mertens megint apósa keze fölé hajolt, és csókot lehelt rá. Nem is tudod, mennyire boldoggá tesz az elismerésed, drága papa. Minden erQmmel azon vagyok, hogy kimutassam irántad érzett hálámat mondta mélyen meghatódva. A háládat? Miért érzed úgy, hogy hálával tartozol nekem, kedves Arthur? Azért, mert méltónak találtál arra, hogy a fiad legyek. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Az idQs férfi kissé zavartnak látszott. Eszébe jutott, hogy meglehetQsen kelletlenül fogadta be Mertenst a családba. Amikor Melanie lánya annak idején bevallotta neki, hogy szeretik egymást, az volt az elsQ gondolata, hogy Mertenst csakis a ragyogó parti lehetQsége csábítja. Szépséges testvérével ellentétben ugyanis Melanie jelentéktelen, minden bájt nélkülözQ teremtés volt, Mertens pedig szegény, ami csak megerQsítette a gyanút, hogy kizárólag a vagyon vonzza. Georg Rodenberg ezért próbára tette. Kijelentette, hogy nem adja beleegyezését a házasságukhoz, s ha Melanie ennek ellenére kitart a választottja mellett, akkor kitagadja az örökségbQl. Mertens azonban elég ravasz volt ahhoz, hogy felismerje a csapdát. Szenvedélyes hangon közölte, hogy akkor is elvenné Melanie-t, ha koldusszegény volna. Az apa így végül engedett, mert nem akarta boldogtalanná tenni a lányát, akivel amúgy is mostohán bánt a természet. Ezért nem nekem tartozol hálával mondta most zavart mosollyal. Csakis Melanie szerelmének köszönted. Pszintén bevallom, más terveim voltak vele, de Q semmiképpen nem akart lemondani rólad. Ezért egyeztem bele végül a frigyetekbe, és azóta sem bántam meg a döntésemet. Mertens ismét megcsókolta az idQs férfi kezét. Boldoggá tesz, hogy így van. Azért van így, Arthur, mert boldoggá tetted a feleségedet. Csakhogy ágrólszakadt senki voltam, s azt a szemtelen merészséget, hogy megkértem a lányod kezét, egyedül a szerelmemmel mentegethetem. A vagyon helyett más értékeket hoztál a házasságba. Derék, szorgos támaszra leltem benned, s mint már említettem, nagyra értékelem, hogy Melanie lányom boldog házasságban él veled. Arthur Mertens volt az egyetlen ember, aki tudta, hogy soha nem szerette a feleségét. Egyedül és kizárólag a vagyona miatt vette el. Eleddig azonban kitqnQen alakította a szeretQ férj szerepét, és mindenkit sikerült becsapnia, [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |