[ Pobierz całość w formacie PDF ]
földrögöket ledörzsölni. Vratiszláv készült el els1nek. Láttál már ilyet? kérdezte, és ujjai közt forgatta kíváncsian. Együtt vizsgálgatták a dolgot. Vratiszláv az övét a fény felé emelte, mert úgy látta, mintha áttetsz1 lenne. És valóban, a napsugár átsütött rajta. Pont akkora méretQ volt, hogy elfért a kezében. Gyanta mondta meggy1z1déssel. Ez bizony borostyán, és állatalakra van kifaragva, megcsiszolva. Milyen állat lehet ez? Nehéz megmondani& mondta Iliána bizonytalanul, mert az állatfigura elég elnagyolt volt, és Vratiszláv is túl közel volt hozzá, ami végképp elterelte a figyelmét. Talán egy kutya? Mmm& mondta Vratiszláv kétkedve. Én azt hiszem, inkább farkas ez. A tartása, a leszegett feje, hátracsapott fülei, mind farkasra utalnak, egy olyanra, amelyik a préda felé lopakodik. ValószínQleg igazad van! Ez egy farkas. A Farkasok népénél találtuk, tehát igen, ez jól illik hozzájuk. Neked mi jutott? Iliána ledörzsölte az utolsó kis földdarabot is, és ekkor látta, hogy az egy göcsörtös csontdarab. Jobban szemügyre véve esetleg egy csontsíp lehetett, az ízülettel az egyik végén, mert a másik vége nyitott és kerekre csiszolt volt. Aha& szólt Vratiszláv ez aztán biztos, hogy a hulladékból kerülhetett el1. Ne mondd ezt! vetett ellen Iliána. Ez egy síp, a szárán még bevésések is vannak! A csont nagyjából ugyanakkora méretQ volt, mint a borostyánfarkas. Igazad lehet mondta a férfi, amikor jobban megnézte a csontot. Valami talán ide van írva. Nem is tudtam, hogy a Farkasok népe írni is tud! mondta csodálkozva Iliána. Nem is tudnak. Ez egy jelírás, olyan rovásféle. Érdekes lenne megfejteni. Felálltak, már indulni akartak, de nagyon elzsibbadtak a hosszú guggolástól. Még álldogáltak egy kicsit. Ezt hazaviszem mondta Iliána a csendet megtörve. Majd kés1bb jobban megnézzük! Vagy inkább te akarod magadnak? Nem, csak tartsd meg! Legalább van okom rá, hogy ismét találkozzam veled& mosolygott Vratiszláv a lányra. Ne beszélj így& kérlelte Iliána csendesen. Félreérthetem a szavaidat. Jól tudom, hogy csak gyermeknek nézel& Tulajdonképpen ennek csak örülnöm kellene vélte Iliána egy kicsit megrettenve, mert gondolatai másfelé kalandoztak. Veszélyesen elkalandoztak& 26 Még mindig elég korán reggel volt, amikor visszatértek a még sötét k1várba. Iliána nagyot sóhajtott, mert szívesen maradt volna az erd1ben, a hideg, csíp1s leveg1 dacára is. Nem együtt mentek be a várba, nehogy valakinek feltQnjön. Iliána el1bb, majd Vratiszláv kicsit kés1bb ment át a kapun. A várban legalább olyan hideg volt, mint odakint, de a k1falak miatt az egész nyersebbnek érz1dött, mert megtartották a hideg leveg1t. Iliána, aki a téli, leghidegebb napokra való öltözékben ment ki az erd1be, most kénytelen volt lecserélni a ruháját otthonira. Egy kicsit téblábolt. Nagyon kényelmetlenül érezte magát a várban, vágyott vissza az erd1be. Mindeközben az álomittas vendégek kezdtek el1szállingózni, hogy valami iható után nézzenek, amivel szomjukat és fejfájásukat csillapíthatták. Iliánát természetesen cselédlánynak nézték, és 1 inkább gyorsan elmenekült el1lük, egy csendes zugot keresve. Odakint a nap már melegítette a földet. Iliána egy mély ablakfülkén át is érezte, ahol menedéket talált. Ki akart újra a szabadba menni, de ekkor anyja elcsípte. Hatalmas szidást kapott az el1z1 napi viselkedése miatt. Anya megállás nélkül korholta, mert kimaradt a lakoma utáni társalgásból. Sokáig beszélt, anélkül, hogy leveg1t vett volna, végül azzal fejezte be, hogy Odo is kereste, és nagyon mérges volt, hogy sehol nem találta. Igazán sajnálom, drága anyám, de nem éreztem jól magam tegnap! Nem voltál a szobádban sem vágta el anyja a magyarázkodást. Muszáj volt leveg1re mennem. Ilyen hosszú ideig? Egy nagy sétát tettem. Egy fiatal leány számára elég veszélyes, amit tettél. A sötétség után is kint mertél tartózkodni? Na, mindegy& A te jó apád és én, tehát mi, majdnem egy nemesi címet vesztettünk el miattad! Miattam? Hogyan? Ezt majd megtudod 1kegyelmességét1l, a Hercegt1l. Maga elé hívatott a trónterembe, hogy a reggeli után jelenj meg! Most szolgálják fel neki, tehát van még id1d rendbe szedni magad. És viselkedj rendesen! A te h1n szeretett apád akár udvarmester is lehet! Akár még nemesi címet is kaphat, mint például grófit, hogy ha okosan viselkedsz! Iliána semmit nem értett ebb1l, de nem is nagyon érdekelte anyja karattyolása. Egészen másra gondolt most. Odo? Miért kereste ez az utálatos ember pont 1t? Ez nagyon nem tetszett neki. Vratiszláv a lelkiismeretével viaskodott szobájában. Jobban mondva nem is csak a lelkiismeretével. Neki is meg kellett jelennie a trónteremben azon a megbeszélésen. Senki nem mondta el neki, hogy mir1l is lesz szó, de ez nem nyugtalanította. Apja gyakran tartott ilyen hirtelen gyQléseket. Legtöbbször a semmir1l. Vratiszlávot sokkal inkább az idegesítette, hogy Odo gy1zelmes, és ördögi mosollyal az ajkán sétafikált ide-oda. Ez nem sok jót ígért. Elgondolkodva lépett az ablakhoz és lenézett a kis falura. Az ablaka a térre nyílt, és látta a mesterembereket, árusokat a kis bódéikban, ahogy ezen a reggelen elindult az élet a piacon. Az üstfoltozót, aki éppen egy rézfazékon dolgozott. A len-tilolókat a folyó öblénél, a halaskofákat& Mindennek élénknek, er1t1l duzzadónak kellene lennie itt, de nem volt az. Vratiszláv már sok helyen járt a világban. Látta a szomszédos országok városait, azt a sokszínQ gazdagságot, az utca forgatagát, a gazdag parasztokat. Itt, Hródban lerítt a szegénység a rongyos ruházatról, a sovány, fáradt arcokból nem sugárzott életer1. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |